Koffein

Megajándékoztak ma “A nap bloggere” címmel

A Cafeblog VIP programjában – annak ellenére, hogy ez a fantasztikus a blogger közösség hihetetlenül támogató és magyar, de még nemzetközi mértékben mérve is szokatlanul jóindulatú közege az együttműködésnek – napi szinten megméretnek egymással szemben a bloggerek. Minden nap van nap blogja, és havonta egyszer hónap blogja meg top 20. Ezek megtisztelő, és alkalmasint szépen… Tovább »

Túllépni az ítéleteken

Amikor belépsz egy ajtón, egy csomó emberrel fogsz találkozni, mindenféle első benyomást teszel rájuk, és az arcukra pillantva talán látni fogod ennek az első benyomásnak a jeleit. Amikor belépsz egy ajtón egy csomó ember fog rólad egy csomó dolgot gondolni, és meglehet, hogy ezeknek tetemes része negatív gondolat, ítéletek, amelyekkel már számtalanszor találkoztál, és mindig… Tovább »

Találd meg a saját boldog életedet!

Korábbi cikkemben (Tedd amit akarsz!) már beszéltem egy produktivitás blogról, amelyet a saját tanulmányai és fiatal korát meghazudtoló tapasztalatai alapján hozott létre Zalaba Krisztián. Krisztián gyakran beszél egyfajta jövőképről, amelyet ő Vision-nek nevez, amely segítséget jelent annak a döntésnek a meghozatalában, hogy mire fordítsuk az időnket. De vajon mi lehet egy ilyen jövőkép, vision tartalma?… Tovább »

Nemsokára holtan fekszik…

Nagycsütörtök van. Holnap meg péntek. Konszumerista társadalmunkban talán kevesen emlékeznek rá, de keresztény ünnepkörben ez a húsvétot megelőző nagyböjt utolsó hete, a Nagyhét. A gyász ideje. A holnap Nagypéntek egyszersmind azt is jelenti, hogy ez az a nap, amelyen Krisztust elhurcolják és megölik. A tömeg lincshangulatban, a góré mossa kezeit, miközben egy szerencsétlen koldustest töviskorona… Tovább »

Beszámoló az első 60 napos kihívásomról: a szeretet és helyes önérvényesítés

Ha jól emlékszem, ez az egész kihívás dolog úgy kezdődött, hogy már megint írtam egy bejegyzést az asszertivitásról. Egyszerűen azért, mert kénytelen voltam felismerni, hogy az utóbbi években hibásan értékeltem az asszertív kommunikáció eszközeit. Elfelejtkeztem az asszertív kommunikáció, az asszertív viselkedés egy nagyon alapvető gyakorlatáról, amelyet úgy hívunk kérés. Az első és eddig egyébként asszertív… Tovább »

Amikor a munkakereső mond egy ajánlatra nemet

Egy modern munkavállaló, vagy akár egy alvállalkozó már nem alásszolgája másoknak, aki pénzért megtesz bármit, hanem tudja azt, hogy ő értékteremtő tevékenységet folytat, amelyre a megrendelőnek szüksége van, és ezért őt megfizeti. Éppen ezért érdemes odafigyelni már az interjúk és a tárgyalások időszakában, hogy kivel állunk szemben, és időben nemet mondani, így elkerülhető a stressz,… Tovább »

Védd magad! – az önérvényesítés és a szeretet

Sokat emlegetett téma manapság az asszertivitás (önérvényesítés) képessége, általában kívánatos, üdvös és fontos viselkedésformaként emlegetik, ám mostanában átértékelni voltam kénytelen az eddig “önérvényesítésnek” vélt viselkedésemet. Ennek a bejegyzésnek a 2. részében  felvállalok egy 60 napos kihívást a szeretet és az önérvényesítés nevében Ha valaki az önérvényesítés kérdésével, mint pszichológiai jelenséggel, szeretne foglalkozni akkor azt fogja… Tovább »

Tedd, amit akarsz!

Nem, ez a cím nem egy Végtelen történet idézet. Lehetne ugyan könyvajánló, és mint olyan – a Momo-val (szintén Michael Ende) egyetemben – igen értékes és támogató olvasmánya lenne az írásomnak, merthogy a Momo meg az időrablásról szól. (Amúgy vicces, hogy éppen egy Ende nevű fickó ír könyvet végtelen történet címen…). Ez az írás igazából… Tovább »

Ősbizalom

Szeretnék jobban megbízni az emberekben. És az életben is, meg a sorsomban és az útban, de leginkább bennetek, embertársaimban. Azt figyeltem meg, főleg Hollandiában, de volt főnököm is ilyenféle (megjegyzem: holland) hogy vannak emberek, akik nem kritizálják állandóan mások tetteit, és nem arról szól az életük, hogy azt figyelik, hogy minden rendben megy-e. Nem azzal… Tovább »

GYIK: Mit tegyek a barátnőm problémamentes üzemeltetéséért?

Bi- és ba-nális párkapcsolati kezelési útmutató férfiaknak – csak hogy végre értsük egymást! Az ön által beszerzett készülék egy örömforrás és támogató társ funkcióra beállított érző lény, amelynek rendeltetésszerű használatán keresztül élvezheti annak számos pótolhatatlan és egyedi élmény, szépség és boldogság fícsörét, ám a hibás használat egyenként teszi ezeket a funkciókat elérhetetlenné, és az funkcióvesztést… Tovább »

Mi a legmélyebb vágyad?

Sokan vágyunk sokfélére és sokszor, és még akkor is vágyunk, amikor éppen teljesült egy vágyunk – ha más nem arra, hogy a beteljesülés pillanata örökké tartson, vagy legalábbis tartós legyen, esetleg megismétlődjön… a jótól való el nem szakadás vágya, a ragaszkodás hozzá! Apró pillanatai ezek a vágyakozásnak, eltöltjük és kitöltjük velük egész életünket, s minden… Tovább »

Amit a lámpalázról még nem mondtam el…

Az előző lámpalázas elmélkedésemet, ha jól emlékszem, azzal az ígérettel szakítottam meg, hogy bizony, még elgondolkodom a hibázástól való félelemről, meg az inkompetenciától való félelemről is – ami nem, nem azonos az impotenciával, noha végeredményét tekintve meglehetősen közel állhat hozzá -, és nem-tetszéstől, a szeretetlenségtől, a támadástól való félelemről is. Mert ugyebár a korábbi lámpalázas… Tovább »

Miért szeretjük az életmódtáborokat?

Elidegenedett társadalmunk és nagyvárosi magányunk üde színfoltját, egyszersmind testünk megkönnyebbülését jelentik a méltán népszerű wellness, jóga, diéta és egyéb élemódtáborok, és bizony, én magam sem restelkedem alkalomadtán kipróbálni egyet-egyet. Tavaly például meghívást kaptam egybe, ahová a jelentkezés feltétele 15kg súlyfelesleg volt – ami nekem tök jól megvolt, és sohasem gondoltam, hogy előnyömre válhat -, és… Tovább »

Mitől vagyunk lámpalázasak? 3. rész

Korábbi lámpalázas cikkeimben elsősorban azokhoz szóltam, akiknek akármilyen okból is, de eddig nem sikerült megküzdeniük a lámpalázzal: nyertünk egy kis időt a nyilvános szereplés elkerülésével, írtam arról, hogy szerintem mi rejlik a lámpaláz mögött, az első számú olyan félelmünkről, amely lámpalázat okozhat, vagyis a meg-nem értettségtől, félreértettségtől, és az ebből fakadó kritikáktól, “megítéltetéstől” való félelemről…. Tovább »

Mi rejlik a lámpaláz mögött?

Avagy ezt gondolom én most a lámpalázról… Az előző lámpalázas cikkemben, amelynek a címe Mitől vagyunk lámpalázasak? volt, arról írtam, hogy vajon milyen érzés is a lámpaláz, és vajon mit tehetnek első körben önmagukért azok, akik – bár sok mindennel próbálkoztak eddig – még nem tudják kezelni azokat a helyzeteket, amelyekben nyilvánosság előtt megjelenni, felszólalni,… Tovább »

Mitől vagyunk lámpalázasak?

Avagy ezt gondolom én most a lámpalázról “…torkomban dobog a szívem, kiver a víz, s ültömben is remegnek a térdeim, elborul az agyam, és nem tudom többé pontosan azt mondani, kifejezni, amit szeretnék, mert a mondat közepére már el is felejtem a szavak listáját, amelyeket akkora esetleg már beletettem a mondatba, és csodálkoznék, ha legalább… Tovább »

Miért nem jó haragudni?

A válasz elsőre triviálisnak tűnik, hiszen haragudni nyilvánvalóan azért nem jó, mert rossz érzés: összeszorul a szívünk, vagy épp hevesebben dobog, mindenféle gyilkos és romboló ösztönök uralják el gondolatainkat, úgymond elborul az agyunk, idővel megfájdul a váll, stressztüneteket okoz, talán éppen begyullad a vese… ki épp hogyan szomatizál, de ami biztos: aki haragszik, szenved, mint… Tovább »

Volna miről beszélned a világgal?

“beszélni a spiritualitásról ugyanannyit ér, mint az éhezőnek szakácskönyvet venni” “A megszemélyesítés (perszonifikáció) és emberszerű ábrázolás (antropomorfizáció) a világhoz való viszony felfogásának legősibb módjaihoz tartozik.  Kőben, fában, állatban, napban, villámban személyes megnyilvánulásokat feltételezni, a környezetet kommunikációra képes partnerekkel benépesíteni – az emberiség nagy lehetősége a magány, az elidegenedés oldására. (…) Roppant szórakoztató, amikor úgy képzelem… Tovább »

Egy marketinges lány esete a pszinaptikus ősbizalommal

Igen, ez a cím nem jelent semmit. Úgy ahogy van értelmetlen baromság. Vagy mégsem? Pontosan egy évvel ezelőtt egy, a felmondási idejét töltő marketingesként dologtalanul vártam jóváhagyásra az irodai székemben, hogy ne félbehagyva, hanem utódaimat, sokrétű feladataimat megöröklő munkatársaimat megfelelően kiképezve, és úgy amúgy dolgomat végezve hagyhassam el a terepet. Fogalmam sem volt, mihez fogok… Tovább »

A karma körbejár

Emlékszem, ahogy felszaladt a vér a fejembe mindig, ahogy hallgattam a rágóhangokat, és alig néhány perc után már igazán nem bírtam tovább, de tényleg! Szerettem volna a fejemet rázva üvölteni minden egyes falat ropogós almától, és nem lehet, hiszen… Miért is nem? Mert fájna neked, és én szégyellem a gyűlölködésemet, amelyet egy oly apró hang… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!