Koffein

Megajándékoztak ma “A nap bloggere” címmel

A Cafeblog VIP programjában – annak ellenére, hogy ez a fantasztikus a blogger közösség hihetetlenül támogató és magyar, de még nemzetközi mértékben mérve is szokatlanul jóindulatú közege az együttműködésnek – napi szinten megméretnek egymással szemben a bloggerek. Minden nap van nap blogja, és havonta egyszer hónap blogja meg top 20. Ezek megtisztelő, és alkalmasint szépen… Tovább »

Ennyit tehetek a boldogságomért

Megtölteni az életünket melegséggel, őszinteséggel, elfogadással és szeretettel nem csupán mások feladata! Vajon gondolkodtunk-e már azon, hogy mennyi mindent megtehetünk mi magunk a saját boldogságunkért? Azért, hogy az életünk megteljen jóval? Vajon mi lenne, ha először önmagunkat töltenénk meg ezekkel a vágyott dolgokkal? Ha megkeresnénk, felébresztenénk és életben tartanánk ezeket a nagyszerű minőségeket, viselkedésformákat és… Tovább »

Közös jóság

Mert én ennyit tehetek… *** Tetszett ez a bejegyzés? Ide kattintva a Facebook-on is követheted a Koffein blogot!     *** Tetszett ez a bejegyzés? Olvasd el a következőt is! Ha szeretnéd, a Facebook-on is követheted a Koffein blogot! Koffein Volna kedved velem jógázni? Próbáld ki a Plus size jóga videókurzusomat!... Tovább »

Mit tegyek a fa alá?

Minden évben eljátszom a gondolattal, hogy ha igazán létezne a Mikulás, akkor minden bizonnyal azt kérném tőle, hogy ajándék helyett a szeretteim kívánságlistáját tartalmazó leveleit pottyantsa a cipőmbe! De sajnos a Mikulás, ha van is, a hétvégen visszaszánkázott Lappföldre, én pedig tanácstalanságomban úgy döntöttem, kívánságlista helyett megajándékozom hasonló („cukrot-diót-mogyorót”-tal megtöltött) cipőben járó olvasóimat – nem… Tovább »

Védd magad! – az önérvényesítés és a szeretet

Sokat emlegetett téma manapság az asszertivitás (önérvényesítés) képessége, általában kívánatos, üdvös és fontos viselkedésformaként emlegetik, ám mostanában átértékelni voltam kénytelen az eddig “önérvényesítésnek” vélt viselkedésemet. Ennek a bejegyzésnek a 2. részében  felvállalok egy 60 napos kihívást a szeretet és az önérvényesítés nevében Ha valaki az önérvényesítés kérdésével, mint pszichológiai jelenséggel, szeretne foglalkozni akkor azt fogja… Tovább »

Ősbizalom

Szeretnék jobban megbízni az emberekben. És az életben is, meg a sorsomban és az útban, de leginkább bennetek, embertársaimban. Azt figyeltem meg, főleg Hollandiában, de volt főnököm is ilyenféle (megjegyzem: holland) hogy vannak emberek, akik nem kritizálják állandóan mások tetteit, és nem arról szól az életük, hogy azt figyelik, hogy minden rendben megy-e. Nem azzal… Tovább »

GYIK: Mit tegyek a barátnőm problémamentes üzemeltetéséért?

Bi- és ba-nális párkapcsolati kezelési útmutató férfiaknak – csak hogy végre értsük egymást! Az ön által beszerzett készülék egy örömforrás és támogató társ funkcióra beállított érző lény, amelynek rendeltetésszerű használatán keresztül élvezheti annak számos pótolhatatlan és egyedi élmény, szépség és boldogság fícsörét, ám a hibás használat egyenként teszi ezeket a funkciókat elérhetetlenné, és az funkcióvesztést… Tovább »

Amit a lámpalázról még nem mondtam el…

Az előző lámpalázas elmélkedésemet, ha jól emlékszem, azzal az ígérettel szakítottam meg, hogy bizony, még elgondolkodom a hibázástól való félelemről, meg az inkompetenciától való félelemről is – ami nem, nem azonos az impotenciával, noha végeredményét tekintve meglehetősen közel állhat hozzá -, és nem-tetszéstől, a szeretetlenségtől, a támadástól való félelemről is. Mert ugyebár a korábbi lámpalázas… Tovább »

Jótékony koffein

Jó reggelt, Kedvesek! Egyszer régen, úgy jó 16 éve, dolgoztam egy első osztályú kávézóban, mint kezdő pincérnő. Csodaszép, monarchiabeli kávézó volt, Debrecen belvárosának a szívében, ahol a pincérnők fityulát és fodros kötényként viseltek, mint a szobalányok, és egész nap klasszikus zene szólt – például Strauss keringők meg Mozart szimfóniák. Csodálatos volt ez akkor, muzsikus fülemnek…… Tovább »

Vallatószék 14.

“Végtelenül magányos sport megismerkedni magaddal, ebben nincs útitársad.” Interjú Zaccos Gini Illúzióiról Néhány éve egy japán szoto zen avatási szertartáson a mester nagy bosszankodásomra “az illúziók teste” névre keresztelt. Az illúzió szót zen körökben gyakran a létforgatagra, magára a létezés illúziójára értik, ezért akkor ezt a nevet durva cinkelésnek vettem, fittyet hányva Yoka Daishi-ra, aki… Tovább »

Miért nem jó haragudni?

A válasz elsőre triviálisnak tűnik, hiszen haragudni nyilvánvalóan azért nem jó, mert rossz érzés: összeszorul a szívünk, vagy épp hevesebben dobog, mindenféle gyilkos és romboló ösztönök uralják el gondolatainkat, úgymond elborul az agyunk, idővel megfájdul a váll, stressztüneteket okoz, talán éppen begyullad a vese… ki épp hogyan szomatizál, de ami biztos: aki haragszik, szenved, mint… Tovább »

A vér szava

Általában nem vagyok oda a babákért. Illetve hát a babákkal semmi bajom, inkább az anyukákért nem vagyok oda, mert nyomaszt a rajongás, amit várnak tőlem gyermekek iránt. Meg lelkesedést is, meg érdeklődést… A babák bizonyára többnyire jó fejek, meg cukik, szépek, okosak és illatosak, csak hát mégis csak idegen emberek, nem állhatok neki csak úgy,… Tovább »

Volna miről beszélned a világgal?

“beszélni a spiritualitásról ugyanannyit ér, mint az éhezőnek szakácskönyvet venni” “A megszemélyesítés (perszonifikáció) és emberszerű ábrázolás (antropomorfizáció) a világhoz való viszony felfogásának legősibb módjaihoz tartozik.  Kőben, fában, állatban, napban, villámban személyes megnyilvánulásokat feltételezni, a környezetet kommunikációra képes partnerekkel benépesíteni – az emberiség nagy lehetősége a magány, az elidegenedés oldására. (…) Roppant szórakoztató, amikor úgy képzelem… Tovább »

Miféle bábja vagyok én az Istennek?

Ismerős a kérdés? Szervusz Lucifer, Isten hozott a házamban! (Naja, nem is baj, hogy jöttél, végülis ő tett oda…) Ma, miközben gyakoroltam az alázat és a bűnbánat cselekedeteit, hirtelen zokogásban törtem ki bűneim felett érzett megbánásomban. Neeeem, nem azért, mert fájdalmat és szenvedést okoztam, noha annak felismerése és átélése vezetett el megbánásomhoz és fájdalmamhoz. Mondjuk… Tovább »

Minden napra egy beteg – no meg 100 rákos halott

Azon gondolkodtam ma, miközben éppen megpillantottam a felhívást, hogy igyak egyet vesebetegségek világnapja alkalmából – mármint egy pohár vizet -, hogy lassan már minden napra jut egy betegséges világnap. Most, amikor a Mályvák épp rúzst kennek, a Zsákosok pedig 6 napja nyitották meg a vastagbélrák megelőzésének hónapját “Legyen egy kék napod”címmel, miközben az immár 10… Tovább »

Leghűségesebb társunk, a test

Most, hogy ennyit írok a böjtről, nem volna baj megemlékezni arról, hogy a böjt nem kínzása és sanyargatása a testnek, hogy a lélek kiszabaduljon börtönéből (ez egy meglehetősen középkori, ódivatú hozzáállás, amelyet a legkevésbé sem a szeretet táplál, sokkal inkább gyűlöletből, mégpedig az élet megnyilvánulásának ostoba elvetéséből fakad), hanem éppúgy a adódik a test elfogadó… Tovább »

Fontos vagyok! dokumentumfilm – Újabb találkozás

Néhány hete volt itt egy bejegyzés az “Életet ment, ha azt teszed, amit igazán szeretnél” címmel, amely a Fontos vagyok dokumentumfilmet mutatta be. És íme, elkészült a folytatás is, ezúttal Mónikával, és a második rész velem. Magáról a forgatásról, az interjúról, már megemlékeztem a Jóság barna lötty borítással című bejegyzésben. Ami viszont külön öröm számomra,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!