Koffein

5 hétre zen kolostorba vonulok – Koreában

Te kitöltötted az idei évre is az évrendező munkafüzetet? Én bizony igen, és ugyan mire január végén a coachommal célokat egyeztettem egész el is felejtettem, szerepelt benne egy elvonulás Koreában. Az eredetileg 3 hónaposra tervezett kolostori tartózkodásból ugyan csak 5 hét lett, de még így is arra gondoltam, hogy írok pár sort az ideútról, mielőtt vonatra szállnék Szöulból a templom felé, és elköszönök, mert bizony, ha oda egyszer betettem a lábam, nincs tovább laptop és telefon! Még csak beszéd sem, csak a hajnal hármas ébresztő!

Tó a Gyeongbokgung palotában, Szöul

Immár második napja, hogy megérkeztem Szöulba, és lassan megszokom az új környezetet, meg az időeltolódást. Szerencsére már jártam itt, így ez az utolsó napom a kolostorba vonulás előtt már igazán csak a szuvenir vásárlásról és a Gyeoryong Sahn-i leutazásom előkészületeiről kell hogy szóljon.

Igyekeztem olcsó repjegyet találni, mert egy ilyen út büdzséje az elvonulás részvételi díjával, zsebpénzzel és útiköltséggel együtt még úgy is meghaladja a fél millió Forintot, hogy 12 év zen gyakorlás után tréning alatti Dharma tanítóként kedvezményesen vehetek részt az elvonuláson.

A reptértől a hotelig – Szöulban

Késő délután érkeztem, és bizony adódott némi készpénzfelvételi problémám a reptéren. Alaposan ráfeszültem, de szerencsére az infopult egyik kollégája némi nyilvános bőgés után kompetensnek érezte magát segíteni, és találtunk egy olyan varázslatos automatát, amely hajlandó volt kezelni az én legkevésbé sem harmadikvilágbeli hitelkártyáimat.

Akinek eszébe jutna az Incheon reptérről busszal beutazni a belvárosba, azt mindenképpen lebeszélném erről! Érdemesebb lesétálni a reptéri gyorsvasúthoz, ahol 4000won ellenében (kb. 1 000 Ft) vásárolható egy feltölthető kártya, amely a helyiek tömegközlekedési megoldása. Kilométereket számol, és a repülőtértől a belvárosig kb. 1500Ft költséggel utazhatunk. Ezt követően a közlekedési költségeink elenyészőek lesznek: egy néhány megállós belvárosi utazás 150-300Ft-ba kerül.

Hol érdemes étkezni?

Számomra különös koreai megoldás a hétköznapi étkezésekre a közért, ahol a rengeteg előre megfőzött, bedobozolt koreai ételt helyben is elfogyaszthatjuk. Úgy, mint nálunk a sültkolbászt a húsboltban, csak épp leülve. A közértben kihelyezett mikrokban az ételt meg is melegíthetjük, és találunk kanalat és pálcikát is az elfogyasztásához.

Mivel a reggeli nem alap szolgáltatás a koreai szálláshelyeken, és ha benne is van a szobaárban, nem tekinthető alap szolgáltatásnak, feltétlenül érdemes ezt az opciót számításba vennünk, annál is inkább, mert szinte minden szálláshely aljában található egy közért.

Emmellett természetesen találhatók normál éttermek is a városban, multinacionális gyorsétterem láncok éppúgy, mint hagyományos koreai ételeket áruló helyek.

A hagyományos koreai ételeket áruló helyeken nagyjából a risz-leves-saláta kombinációra számíthatun az étkezésnél, de fogyaszthatunk frissensülteket is (pl. bulgoki – annyit tesz: sülthús). A leves kétféle: sűrű vagy híg. A sűrű levesek nagyjából a ragu megfelelői, egy jó magyar paprikáshoz tudnám leginkább hasonlítai. A kiválasztott főételhez a fejenként egy tálka rizs, a víz és a kimcsi szériatartozék, mindenhez jár. Ezeket a kis koreai salátákat – 3-5 félét – apró tálkákban szervírozzák, és az asztalnál ülők közösen fogasztják el. A jó hír: ha valamelyik elfogy, abból kérhetünk repetát is, sőt, az olsóbb helyeken, ahová a helyiek járnak, van egy kimcsipult, ami éppen úgy működik, mint nálunk a salátabár.

Reggelire és ebédre eszik a kimpapot, ami tulajdonképpen olyan, mint a sushi, és mint megtudtam, a hagyományos koreai táplálkozásban leginkább a szendvics funkcióját töltötte be. Könnyedén elcsomagolható és szállítható, táplálékdús étel.

Amúgy az ételárak marha sokat emelkedtek 2012 óta. Egy teljesértékű, kiadós koreai ebéd esetében kb. 2500-7000Ft-os költséggel kell számolnunk, de helytől függően ez nyilván lehet akár 10 000Ft is. 5 évvel ezelőtt egy kimpop ára 3-500 Ft körül mozgott (1500-2000 won), de a ma reggeli csuk (barnarizsből és zöldségekből készült leves) és kimpop, amit reggeliztem a vendégház aljában lévő közértben immár 1700Ft-ot kóstált!

Este a városban

Vacsora Daullal – az étterem asztalfiókjában mindig van evőeszköz!

Bulinegyedben lakom. Az óvárosi bulinegyedben, és bizony találkoztam Daul barátommal is, aki korábban, szerzetesnövendék koromban a lakásomat bérelte egy éven át Budapesten. Az antik Insadong piacon összefutottunk Daul kollégáival, így az estét vacsora helyett 3 tál (nem, nem pohár) rizsbor mellett velük töltöttük el, ahol aztán lett közös éneklés és telefonszámcsere is.

Ezután beestünk egy még épp csak nyitvatartó étterembe, ahol zöldséges palacsintát és további rizsbort fogyasztottunk, majd megálltunk az utcazenész előtt, és Daul énekelt nekem egyet, majd én leszedtem róla gitárt is, és én is elénekeltem egy magyar dalt: Ha én rózsa volnék… mindig sírok ettől a daltól, különösen annál a résznél, amikor azt mondja: “és ha egyszer rajtam lánckerék taposna alattam a föld is sírva beom

olna”. Ettől sírok. Daul érti – a koreaiak szenvedélyes, érző szívű nép, szeretnek megérintődni. És Daul szociálisan amúgy is nagyon érzékeny – Greenpeace aktivista, és többek között az ő közreműködésével dőlt meg tavaly az új dél-koreai atomenergia program, és vele együtt a kormány is. Az általuk szervezett utolsó tüntetésen 2,5 millió ember vett részt, és az akkori koreai elnök immár börtönben csücsül korrupcióért. Magyarság, van remény!

szöuli utcazene

A közös (és vérciki) utcazenélés után megjelent egy csapat üzletember is a mi kis gitáros fiúnknál, és láss csodát: úgy, ahogy voltak, öltöny nyakkendőben, nekiálltak táncolni, mi meg velük!

Lassan indulnom kell…

Ezután az élménydús szöuli nap után lassan elcsendesedem. A kedvessel beszélek még, ha felébred (nálatok most hajal 3 van, itt meg délelőtt 11:00) és dolgozom is még picit, elintézem a vonatjegyet, kitapasztalom az utat a vasútállomásig, de ma már lélekben is készülődöm.

Mostanában a meditációs praxis során gyakran kaptam magam azon, hogy nem fáradok túl sokat a tudatom megfékezésével, ám ezúttal arra gondoltam, hogy ha már megteremtettem magamnak ezt a csodálatos lehetőséget, ezt a gyakorlást támogató helyzetet, talán érdemes volna ezúttal tényleg megpróbálni, és kihozni belőle a maximumot.

Sokat foglalkoztatott mostanában az a kérdés, hogy vajon miért van az, hogy nem merek siekressé válni semmiben. Amikor úgy tűnik, valami jól megy, van bennem potenciál, akkor gyakran leállok, szabotálom magam, veszítek a szorgalmamból, mintha csak valami kellemetlen belső késztetés arra buzdítana, hogy maradjak csak szépen mindenben középszerű, mert különben még véletlenül észrevesznek, és akkor mi lesz?!

Ennek a viselkedésnek sokféle mély, közel- és régmúltban gyökerező oka lehet, de mindez annyira nem érdekes, mert ami igazán fontos, az az, hogy mihez kezdek vele. És most arra jutottam, hogy itt és most, ezen az elvonuláson, ahhoz kezdek vele, hogy megteszek mindent annak érdekében, hogy a gyakorlás során pillanatról-pillanatra megfelelő tudattal és igyekezettel legyek jelen, organikusan, őszintén és önmagamhoz híven, hittel és együttérző szeretettel. Nagyjából ennyi a fogadalmam – 5 hetet ki lehet bírni, ugye? 😉

Talán ha visszajövök, megszületik végre a Gyeongchu is – befejezem a könyvemet zenről, szerelemről – spiritualitásról és a rákról.

***

Tetszett ez a bejegyzés? Olvasd el a következőt is!

Ha szeretnéd, a Facebook-on is követheted a Koffein blogot!

Koffein
Volna kedved velem jógázni?

Próbáld ki a Plus size jóga videókurzusomat!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!