Koffein

Miért is nem fogy Angliában a duplacsokis haboskávé?

Mialatt én itt nap mint nap azt próbálom elmondani, hogy életet ment, ha azt teszed, amit igazán szeretnél, bármiféle vélt vagy valós társadalmi elvárástól függetlenül, a brittek úgy tűnik, még a reggeli kávéjukat is azok figyelembevételével készíttetik. A munchies.vice.com oldal szerint például, míg amerikában egy-egy Starbucks alkalmazottnak olyan rendelésekkel kell megküzdenie, mint “két 20 unciás… Tovább »

Hipochonder vagy pszichoszomatikus

A Koffein blog a mai napon egy számos autótulajdonost régóta foglalkoztató kérdésre ad választ: a motordiagnosztikai lámpa azonosíthatatlan forrású világítása hátterében ugyanis elképzelhető, hogy szerotonin-visszavételi probléma áll (valahol ismételten valami fölösleges jel keletkezik), vagy egyszerűen az autó túlaggódja a dolgokat, és minden apró tünet mögött óriási problémát, halálos kórt feltételez (hipochonder), esetleg gluténérzékeny (erre azt… Tovább »

A Hippokratészi eskü

Avagy: aki szegény, haljon meg! Ma, amikor olvasgattam a természetgyógyászat jegyzetemet, egy emlék jutott eszembe. Nem korai emlék: egy tehetetlen felnőtt emléke, helyesebben kettőé, noha tizennégy éve történt, amikor is a “hány éves vagy” kérdésre adott leggyakoribb válaszommal némiképpen ütköztethető módon nem 4 éves múltam, ámbár igaz, hogy már akkor is elmúltam négy éves. Mi… Tovább »

Magyar Uram, irgalmazz! Halmozottan bevándorló vagyok!

Engem nem érdekel a politika. Tulajdonképpen sohasem politizálok, és híreket is csak véletlenszerűen sodor hozzám a szél, de ezúttal kiverte a biztosítékot a magyar helyzet, ezért hallatom a hangomat. S hogy mit szeretnék mondani? Magyarnak születtem, magyar családban, de már az édesapám is bevándorló volt. Nem, nem volt ő menekült, csak egy hajdani nagyobb becsű… Tovább »

Nyílnak-e még a megcsonkolt virágok? #7

> előző rész | >> legelső rész | Először is ünnepélyesen jelentem, hogy a gyulladt atheromaciszta nem feltétlenül jelez rákot és én – úgy tűnik – ezúttal (is) megmaradok, mégpedig minden alkatrészemmel (kivéve nyilván az atheromacisztát) egyben, és a Pántpéter-szindrómám is sokkal inkább tekinthető krónikusnak (időnként visszatérő para), mintsem egy fatális akut élet- és célmegsemmisítő… Tovább »

Jegeskávés limonádé: a koffein hadtest tuti receptje a kánikula ellen

Ismered azt az érzést, amikor a mintegy negyven fokban az erek kitágulnak, és csak úgy billegetve támolyogsz, mint valami elkent festékpaca félregördülő, sűrű cseppje a fal tövén? Ráadásul a folyamatos izzadástól mintha a pokolban égnél, szegycsont- és torokkaparóan szomjazol! No, hát az van, hogy a svédeknél ugyan nem divat a kánikula, de bizony van egy tuti… Tovább »

Gyeongchu: Fogadalom (3/2)

>> előző rész| >> Gyeongchu legelső rész | >> bevezetés A Gyeongchu epizódok egy készülő regény részletei, szép sorjában: szerelemről, zenről, spiritualitásról, a hétköznapi, spirituális érdeklődésű ember kérdéseiről, kétségeiről és csalódásairól, és a rákról. Az útról szól (legyen az kis út vagy nagy, lényegében mindegy), amelyen a megvilágosodást keresve talált csodákra, fényre és egy kicsit… Tovább »

Egy magyar lány 3 marék áldott felesborsót is megér!

Úti beszálomoló az elmúlt hetekről Egy kicsit eltűntem, igaz, de cserébe távollétem alatt összefutottam például a Dalai Lámával, miután gyógyítómester lettem, aztán megváltottak 10dkg áldott felesborsóval, és megjártam a tengert, meg az érzelmek nagy vízesését is, ahol egy ásványvízmárka önjelölt reklámarcát csináltam magamból, végül pedig egy profi csapat faragott belőlem “Femme Fatale-t”, hogy aztán lefotózzanak egy… Tovább »

5 megdönthetetlen érv a munkahelyi kávészünet mellett

A legtöbb irodai környezetben a vezetőség nem nézi jó szemmel a kávészüneten lébecoló beosztottak látszólag informális tevékenységét. Úgy gondolják, hogy a munkaidőt a kollégáknak inkább munkával kellene tölteniük teakonyhai cseverészés helyett, nem is beszélve a mosogatásról, mint konfliktusok örök potenciális forrásáról, és a pletykálkodásról, amely az íróasztal mögül felállva óhatatlanul is azonnal belopózik a főnök… Tovább »

Mi a legmélyebb vágyad?

Sokan vágyunk sokfélére és sokszor, és még akkor is vágyunk, amikor éppen teljesült egy vágyunk – ha más nem arra, hogy a beteljesülés pillanata örökké tartson, vagy legalábbis tartós legyen, esetleg megismétlődjön… a jótól való el nem szakadás vágya, a ragaszkodás hozzá! Apró pillanatai ezek a vágyakozásnak, eltöltjük és kitöltjük velük egész életünket, s minden… Tovább »

Ébredező dózis: Reggel körömmel

Visszatérésem örömére egybizonyára mindannyiunkat érintő, és mindannyiunk számára nehéz kérdésről szeretnék együttérzőn nyilatkozni, miközben gondosan hátat fordítok a konyhának, ami pechemre amerikai, így esélyem sincs a nappaliba menekülni a kegyetlenül rám vicsorgó múltbéli tetteim és mulasztásaim elől. Jó reggelt, Kedvesek!   *** Tetszett ez a bejegyzés? Ide kattintva a Facebook-on is követheted a Koffein blogot!… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!