Koffein

Vallatószék 14.

“Végtelenül magányos sport megismerkedni magaddal, ebben nincs útitársad.”

Interjú Zaccos Gini Illúzióiról

Néhány éve egy japán szoto zen avatási szertartáson a mester nagy bosszankodásomra “az illúziók teste” névre keresztelt. Az illúzió szót zen körökben gyakran a létforgatagra, magára a létezés illúziójára értik, ezért akkor ezt a nevet durva cinkelésnek vettem, fittyet hányva Yoka Daishi-ra, aki a Sodokában azt mondta: “Üres és illuzórikus testünk a törvénytest”. Mára azonban nagyra becsülöm az élet és a test minden csodálatos illúzióját, nem csoda hát, hogy az elsők között akadt meg a szemem az akkor általam még csak “mázli”-ként felismert Papp Gini Illúzió című blogján, no meg a nem csak a rokon szellemű, hanem egyenesen rokonnevű Zacc-on is.

Ahogy az már lenni szokott, eleinte kicsit húzódozott a kedves alany, amikor az interjú végén még képekért is kilincseltem. Azt mondta: “én nem vagyok olyan arcos ember – ezért lettem blogger”, de végül azért megkínált a fenti két fotóval, no meg azzal, hogy megtudhattam, a blogolás számára mit is jelent…

gini papp_gini_csaladja

 

***

Az első elérhető bejegyzés az Illúzió blogon 2014 szeptemberében került ki – feltételezem, ekkor indult a blog. A Zacc elsöprő sikere után mi motivált egy újabb blog létrehozására?

Már régebben megfordult a fejemben, hogy olyan sok érdekes téma talál rám, amivel nem akarom megtömni a Zaccot, és csinálok egy másikat blogot is.

Miért választottad az Illúzió címet?

Az én hitrendszerem jóideje állandó változásban van. Mondhatnám, a változás a vallásom. Az egész világot egy illúziónak tartom. Gyerekként sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon nem csak valakinek az álmában szereplek, és ha felébred eltűnök? Az illúzió áthatja a gondolkodásomat.

Mit jelent számodra az illúzió?

Az előző gondolatot folytatva, úgy hiszem az illúzió jó dolog. Ha csak a puszta valóságot fogadnám el, nem sok kedvem lenne élni. Reinkarnációs utaztató vagyok – hivatásom szerint -, úgyhogy elég sok időt töltök a régmúltban. Abban, hogy a jelen életünkkel nincs mindennek vége, megingathatatlanul hiszek. Ez nem változik.

Hogyan választasz témát? Honnan kerülnek elő a tartalmak, video-tömegek, képek stb.? Van-e mögötte egy mindennapos, tudatos keresgélés, vagy a tartalmak találnak meg inkább téged?

A tartalmak jönnek elém, sosincs tudatosság benne. A benyomások, a hatások kerülnek oda (is).

Van valamilyen világszemléleti, akár egyenesen spirituális, vallási meggyőződésed, amelyeket szeretnél kifejezni a blogokkal?

A tudatosság hozta létre a blogokat. Főleg a Zaccot. Két éve talált rám a Suspended Coffee (Felfüggesztett kávé) ötlete, amit lefordítottam, majd közzétettem. 1 nap alatt tízezer “tetszik”-et kapott és több százezres megosztást. Azonnal csináltam neki egy csoportot, mert láttam, hogy igény van rá. 2 nap alatt csatlakoztak hozzám olyan emberek, akik nélkülözhetetlenek voltak az elindításához. Létrejött az Adj egyet ajándékba! (vagy Suspended Coffee Magyarország) mozgalom. Én már tudtam, hogy az emberek alapvetően JÓK, de láttam a rengeteg passzív vagy pesszimista hozzászólásból, hogy zömében nem így gondolják. Az hozta létre a blogot, hogy megmutassam általa, még ha a fősodrású média nem is láttatja, az internet tele van velük. Jó emberekkel…
Azonkívül rendkivül dedósnak érzem a kirekesztést, egyszerűen gyermeteg buzizni, cigányozni és a többi. Nem adom fel, és továbbra is az elfogadás mellett kampányolok a cikkeimmel, ami egyre zökkenőmentesebb. Általában kivárok ha valaki gyűlölettől fröcsögve szól hozzá valamihez, mert hamarosan megérkezik egy toleráns ember, aki lerendezi. És amint megszokták, az én csoportjaimban csakis szépen. Nem kardozva. Tisztelettel és szeretettel, amennyire csak lehetséges.
Spirituális meggyőződésem a karma. Az ok és okozat tökéletes törvénye. Eszerint adok-kapok játszmákat élünk, ezért nem mindegy, mit adunk.

Annak ellenére, hogy a Zacc leírása úgy szól: „minden, ami már leülepedett bennem”, viszonylag kevés személyes bejegyzést találni a blogon, és a depresszióról szóló hihetetlenül őszinte írásodat olvasva azt hiszem, nekem ez nagyon hiányzik. Fontos számodra az ilyen írásos formában való önkifejezés, vagy inkább csak azt szeretnéd megosztani, amit a külvilágban érdekesnek, fontosnak találsz?

Néha fontosnak tartom a személyes tapasztalatok leírását, máskor pedig úgy érzem, hogy mások példája épp olyan tanító jellegű lehet, mintha a saját életemből merítenék. Nem biztos, hogy az én életem, személyem a minta. Ezért nem erőltetem, hogy személyes bloggá avanzsáljon át. Az emberek így szerették meg.

Az Illúzió bloghoz nem találtam leírást, ezért ott nincs.

Miben más az Illúzió, mint a Zacc? Miben más számodra, és mit gondolsz, miben más az üzenet? Mi alapján választod ki, hogy egy adott érdekes tartalom Illúzió lesz-e vagy Zacc?

Az Illúzió egy könnyed blog. Nem tematikus. A Zacc – ezzel szemben – nagyon is az. Amit oda nem rakok be, mert nem illik oda, az lehet, hogy bekerül a sokkal színesebb Illúzióba.

Egyszer elmesélted, hogy eredetileg te egyáltalán nem törtél „blogger babérokra”, ám a Facebook posztjaid iránti érdeklődést figyelve mintegy igényként jelentkezett az életedben, hogy további, immár hivatalosan is hozzád tartozó tartalommal kényeztesd a külvilágot. Mára a Cafeblog VIP programjának egyik legsikeresebb bloggereként „előléptettek” a Zaccal, így egyenesen az NLCafe oldalain publikálhatsz, amely nyilván ezután már felelősséggel és kötelezettségekkel is jár. Azt tapasztaltam melletted írva, hogy nyitott vagy az együttműködésre, és támogatod a kezdő bloggereket. Nem tűnsz elbizakodott vagy „irigy” bloggernek, nem sajnálod mástól a lehetőséget. Te magad hogyan éled meg a saját felfutásodat?

Sosem hittem, hogy ez az én sikerem. Hiánypótlónak tartom a Zaccot. Tematikusan az emberi jóság a fő csapásvonala. Ki ne szeretne emberséges történeteket olvasni, amikor a hírportálokat elárasztja a borzalom, a negatívum? Hiszem, hogy ez, és hitem szerint az én szellemi vezetőim is közrejátszanak abban, hogy megszerették a blogomat. Fontos, hogy pozitív töltéshez jussanak az emberek, és itt megkapják.

“a lelkem folyamatosan kopogtatott. Mindenféle betegségekkel jelezte, hogy figyeljek már rá”

 

Most szeretnék egy kicsit rólad kérdezni… a magánéletedről, vagy akár a te depressziódról. Azt írtad, művészlélek vagy, és hogy ez számodra a kirekesztő és megbélyegző hozzáállástól való idegenkedést jelenti. Jól értettem? Miben érezted másnak, a környezetedétől eltérőnek a saját érzelem- és gondolatvilágodat? Még most is másnak érzed vagy ez idővel alakult, változott? Hogy látod, sikerült-e megtalálnod a „közös hangodat” a világgal?

Zárt szektában nőttem fel, Jehova Tanújaként neveltek 6 éves koromtól fogva. Ez elszigetelt mindenkitől és mindentől. Kevesen tudják, de azok a tanúk, akik „jól akarják csinálni”, rettentő szélsőségesen különülnek el mindenkitől. Az iskolában nem vehettem részt ünnepeken, sosem volt születésnapom vagy karácsonyom, mint a többi gyereknek. Ezzel szemben heti 5 alkalommal mentem iskola után gyülekezetbe és este 9-10 óráig a Bibliát tanulmányoztuk. Erről két bejegyzésem is van a Zaccon Élet egy zárt szektában címmel. Tehát az én érzelem és gondolatvilágom nem általános. Meg kellett járnom a magam poklát ahhoz, hogy megtanuljak másképp gondolkodni. Elfogadó és nyitott legyek másra is, mint amit fél életemben tanultam és másokra is erőltettem a házról-házra végzett prédikálásom közben. Erről könyvet lehetne írni azt hiszem, nagyon hosszú történet…

Így utóbb mit gondolsz, mi okozta a depressziódat, a boldogtalanságodat?

A depressziómat alapvetően ez okozta. De ez az én UTAM volt, jól tudom milyen okból vállaltam be, nem kell érte sajnálkozni rajtam. Megtanultam belőle amit meg kellett, az biztos. Egy életen belül kettőt élek most. És ez önbecsülést adott nekem, erős csajnak tartom magam. Én, aki legmélyebb időszakomban annyira gyűlöltem magamat, hogy öngyilkosságot fontolgattam. Felálltam. És hosszú „haldoklást” követően, egy teljesen más életre születtem meg.

Mi történt a férjeddel, a házasságoddal? Ő van még? Milyen most a családod?

18 évesen, otthonról menekülve mentem férjhez. 14 évig voltunk társak. Hittársak és üzlettársak. Ez a kettő ment nekünk. Párkapcsolatunk az nemigen volt. Nem fért bele. Felépítettünk egy kisebb birodalmat együtt. Üzleteink, szolgáltató helyeink voltak. 24 órából 16-ot külön töltöttünk, és még belefért a gyülekezet is.

Depresszióról beszéltél, és minden, amit megmutatsz most a világnak a két blogon, sugárzik az életörömtől és a szeretettől. Mi hozta a változást a te életedben? Mi vezetett ki téged a depresszióból? Mi változott benned?

A depresszióból alapvetően a házasságomat követő párkapcsolatom, a jelenlegi férjem felbukkanása hozott ki. Megszerettem az életet újra – általa. És megszerettem magamat is – általa. Persze ez nem volt ilyen egyszerű. A vallásos neveltetésű lánynak meg kellett törnie a saját hitblokkjait, amiből volt bőven. Kineziológia, pránanadi, aurasoma, reinkarnációs utazások, bőséges és végtelenül hosszú belső utazások hoztak ki elsősorban. Rengeteg munka, amit magamnak kellett végig csinálnom. Végtelenül magányos sport megismerkedni magaddal, ebben nincs útitársad.

Sokáig próbáltam mindennel foglalkozni, csak magammal ne kelljen, de a lelkem folyamatosan kopogtatott. Mindenféle betegségekkel jelezte, hogy figyeljek már rá, de nem… meg kellett várnom a teljes összeomlást, a depressziót ehhez. Hogy mi változott bennem ettől? Szó szerint: minden.

„Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz – a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá”

 

Reinkarnációs utaztatás… ezen valószínűleg sokaknak felszalad majd a szemöldöke, de ez nem biztos, hogy baj. Én magam is jártam már ilyen utaztatáson – annak ellenére, hogy az én hitrendszerembe nem férnek bele az egyértelmű hiszek-nem hiszek definíciók, ezért a reinkarnációba vetett hitem is közepesen mérsékelt – , és azt kell hogy mondjam, hogy egy szkeptikus számára is elképesztően erős élmény! Mivel foglalkozol még?

Igen, a reinkarnációs utaztatás az egyik szerelmem. A másik a családom. A 8 éves lányom, aki miatt az „utaztatás” felé fordultam, és a párom. A lányom 3 éves korától mesél nekem előző életeiről és látja a szellem világot (erről amúgy készült is a Zaccon egy őrületesen népszerű írás, amely itt megtekinthető – szerk.megj.). Ez eleinte nagyon ijesztő volt, mára már megszoktam.

Az életörömön, hálán és az együttérzésen túl még számos érzés, jelenség és „illúzió” van a világban. Olyan, „spirimókusok” által többnyire nem túl nagyra (vagy éppen túl nagyra) becsült érzések, mint a harag és a türelem, megbocsájtás, vagy akár a féltékenység és a nagylelkűség, mindenféle emberi kicsinységek és nagyságok, szenvedély, siker… Mit gondolsz az emberi kicsinységekről, érzésekről, a „pozitív-negatív” dolgokról, ítéletekről és elfogadásról?

Elfogadom, de hangot adok a véleményemnek. Amint már érintettem is egy kicsit, hiszek a karmába, ezzel együtt abban, hogy a föld egy játszótér. Forgatókönyvvel érkezünk ide, életünk szereplői pedig nagyrészt régi „harcos társak”, akikkel együtt dolgozunk azon, hogy életfeladatainkat megoldjuk. Én például több „utazásomban” láttam már a lányomat, mint apámat, testvéremet, sőt jelenlegi barátaim családtagjaként is. Mert újra és újra jövünk, más szerepekben, egymást segítve.
Legnagyobb feladatomnak az elengedést, elfogadást és a jelen pillanat megélését tartom.

A tartalom, amelyet nálad találok, fura szó, de minden esetben „felelősnek” tűnik. Érezhető, hogy egy számodra fontos ideát képvisel, valamilyen helyet kíván betölteni a világban, hitet tenni valami mellett. Mi az az érték, amely számodra a legfontosabb, amelyet a tartalmaddal szeretnél kifejezni?

Nem élek rózsaszín ködben, tisztában vagyok azzal, mi folyik a világban. Kár lenne szépíteni, elkeserítő. De javíthatatlan idealista vagyok. Hiszek a változásban, a kollektív tudat és az összefogás erejében. „Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz – a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá” – ezeket az eszméket szeretném sugallni.

Ez itt a Koffein blog, és reményeim szerint a felébredésről szól, kicsiben és nagyban, reggel, nap közben vagy akár álmainkban, ezért feltétlenül meg szeretném kérdezni tőled, hogy számodra mit a felébredés?

A felébredés számomra az, hogy úgy élem az életemet, ahogyan helyesnek találom. Nemet mondani másoknak, ez is a felébredésem része. Öntudattal, éntudattal figyelni magamat és a világot. Nem foglalkozni a médiával, kialakítani a magam igazságait és ezek alapján tenni a dolgomat akkor is, ha az másoknak nem tetszik.

“semmit nem bántam meg!”

 

Szeretnék még egy ilyen „3 leg…” játékot is játszani veled. Benne vagy?

Persze, szívesen.

Mi a három legfontosabb dolog számodra?

Család, Belső béke, Siker

Mi az a három dolog, amely a legtöbb örömet okozza neked?

Giccsesen hangzik, de a lányom nevetése.
A víz, bármilyen formában. Benne lenni, hallgatni a hangját…
És ennek a nyugalomnak a teljes ellentéte, a trance-house-goa zene.

Mi az a három dolog, amit a leginkább megbántál a múltadban?

Ne tarts nagyképűnek ezért, sok munkám van benne, semmit nem bántam meg! A tanulás része volt, bármi történt is. Semmit nem csinálnék másképp. Nem büntetem már magamat a régi dolgok feletti bánkódással.

Mi volt az a három dolog életedben, amelyet a legnehezebben bocsájtottál meg?

Nehezen bocsájtottam meg a válásomat, örök hűséget esküdtem és megszegtem. Sokat dolgoztam azon, hogy másképp lássam ezt.
A szülész orvosomnak is nehezen bocsájtottam meg. Kudarcként éltem meg azt, ami csodás élmény is lehetett volna. Szintén sok munka volt megérteni, elfogadni és letenni… Minden úgy volt jól, ahogy történt. Nincsenek véletlenek.
Anyámnak is nehezen bocsájtottam meg, hogy”nem volt gyerekkorom”. Ebben volt a legtöbb munkám 😀

Mi az a három dolog, amelyről a legnehezebb volt számodra lemondani, elengedni azokat?

Nehéz volt elfogadnom, hogy nem az az „igazság” amiben vakon hittem gyerekkoromtól fogva.
Nem volt könnyű elengedni a vallásommal együtt az összes „barátomat”.
Szintén nehéz volt az első lépést megtenni a spiritualitás útján. A kőkemény hitblokkjaim irreális félelmeket tápláltak bennem minden iránt, ami a Biblián kívül volt.

És végül: mi az a három szó, amelyben leginkább össze tudnád foglalni a munkásságodat íróként, bloggerként – Mázliként?

Kiteljesedés, Alázatosság, Szeretet

 

Köszönöm Gini! Kívánok neked kiteljesedést, alázatosságot és mérhetetlenül sok szeretetet kívül-belül, blogon és a téged és mindannyiunkat körülvevő csodálatos illúziók világában is!

***

 

A Gyeongchu-t olvastad már? –  spirituális regény zenről, betegségről, gyógyulásról és szerelemről

Ide kattintva a Facebook-on is követheted a Koffein blogot!

 

 

 

***

Tetszett ez a bejegyzés? Olvasd el a következőt is!

Ha szeretnéd, a Facebook-on is követheted a Koffein blogot!

Koffein
Volna kedved velem jógázni?

Próbáld ki a Plus size jóga videókurzusomat!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kedves Deme Marian, talpmasszőr, gyógyító, harcos segítő, ahogyan magadat jellemzed facebook profilodon! Megszólítottál ismeretlenül is, és pocskondiáztál, hogy picinyre töpörödött önértékelésed ettől nőjön. Ezt még meg is érteném. De azt már nem igazán, hogy ezoterikus úton haladsz, ami némi tudatosságot feltételez, mégis egyénben gondolkodsz, nem rendszerben. Csak együtt lehetünk erősek, egyenként sosem, főleg nem, ha gyűlöletet táplálunk mások iránt (ismeretlenül is, újra hangsúlyoznám). Sosem ártottam neked, te mégis szíven akartál szúrni. Legyen szép napod, és több önbecsülésed. Békét kívánok a szívedbe, több örömet az életedbe.
    Gini

  2. Kedves Marian!

    Én egészen máshogy gondolom ezt. Először is ez itt az én blogom, nem pedig egy nyilvános sajtófelület, én vagyok a felelős azért, ami itt történik: Éppen ezért, ha úgy tekintünk rá, mint egy virtuális házra, akkor azt is én döntöm el, hogy kit és mit engedek be az “otthonomba”. A hétköznapi életben ha valaki kéretlenül visszajár fröcsögni a házunkba, azt feljelentjük zaklatásért és elviszi a rendőrség kihallgatásra, majd annak rendje és módja szerint megbüntetik.

    A másik: lehet, hogy ez egy szabad ország, ahol szólásszabadság van, de egyúttal ez egy jogállam is, ahol Gininek is, mint minden más embernek, alkotmányos jogai vannak. Ezek közül az egyik az emberi méltósághoz való jog, a másik pedig az ártatlanság védelme. Ami odafent történt, az a hatályos magyar jogszabályok szerint nem csupán zaklatás, hanem rágalmazás és becsületsértés is, tehát a hozzászóló összesen 3 bűncselekményt követett el egy olyan virtuális felületen, amely az enyém és amelyért én vagyok a felelős. Ezen bűncselekmények egyike alól sem menti fel a szólásszabadság.

    Ha pedig csupán emberi oldalról nézzük: Noémi nyilvánosan zaklatta, bántalmazta, megalázta, sértegette, rágalmazta azt az embert, akit én érdemesnek találtam arra, hogy írjak róla. Ön mégis mit érezne, ha elkezdeném önt mocskos csalónak nevezni nyilvános helyen ordibálva vagy írásban?
    És már megbocsásson, csak attól még, hogy Gini véletlenül jól mer kinézni, továbbra is megérdemli, hogy kiálljanak mellette egy ilyen helyzetben. A Gini szépsége legfeljebb azoknak szúrja a szemét, akiknek a szépség, mint adomány, esetleg kevésbé adatott meg. Ettől Gini sem az emberi értékeiből sem pedig az őt megillető alapvető emberi jogaiból nem veszít.
    Tovább megyek: A “prostipiaccal” egy lapon emlegetni Ginit vagy a szépséget pedig határozottan ízléstelennek tartom Öntől. Noha nem az egyetlen és kizárólagos, de a szépség igenis érték mindannyiunk számára – mi másért foglalkoznánk vele? Miért vágyunk és vigyázunk rá, és főleg: miért hozzuk létre műalkotásainkban, ha csak a kurvák kuncsaftjainak kellene, hogy számítson? Szerintem ilyet mondani egyáltalán nem vall bölcsességre vagy különösebb elmélyült utánagondolásra, jó ízlésre meg pláne nem.

  3. Marian Talpmaszzazs says: (előzmény @Éva Győrffy)

    Nem tudom ki az a noemi..es mit tehetett de aZ tuti hogy szabad orstagban szabad velemenynyilvanitas es ezt szoke “ciklonnak is el koll viselnie”iruljon h szep “nem mintha sz ertek lenne max prostipiacon
    egy egyutterzo

  4. Ernő Beszédes says:

    Nagyon szép az oldala!

  5. Éva Győrffy says: (előzmény @Névtelen)

    Kedves Klein Noémi!

    Ezúton szeretném tájékoztatni, hogy a büntetőjogi védelem mindenkit megillet, életvitelétől, tulajdonságaitól függetlenül.
    Ön felszólításom ellenére az általam üzemeltetett blogon több alkalommal is megsértette a blog több szereplőjének (természetes személyek) személyiségi jogait, ezért nyilvános hozzászólásait azok törlése előtt jegyzőkönyvbe vettük, és ügyvédünk hamarosan felkeresi Önt kártérítési igényünk egyeztetése céljából rágalmazásra és becsületsértésre hivatkozva.
    Tájékoztatom továbbá, hogy a jó hírnév megsértése (becsületsértés)és a rágalmazás a magyar jogszabályok értelmében bűncselekménynek minősülnek, ezért felszólítom, hogy a mai nappal (2015.05.08) valamennyi ilyen irányú tevékenységét a Koffein blogon megszüntetni szíveskedjen! Amennyiben tevékenységét a blogon folytatja, annak következménye nem csupán kitiltás és kártérítési igény benyújtása, hanem büntetőjogi feljelentés is lesz, amelynek végén akár szabadságvesztésre is ítélhetik.

    Felkérem továbbá, hogy a továbbiakban sem bocsánatkérő, sem más szándékkal a Koffein blogon ne nyilvánuljon meg, kérdéseivel, kéréseivel magánjellegű elektronikus levélben a blog tulajdonosát felkeresheti!

    Tisztelettel, Győrffy Éva

  6. Éva Győrffy says: (előzmény @Névtelen)

    Kedves Noémi! Kérlem, engedje meg, hogy tájékoztassam, hogy
    1. Mázli az nem más, mint Gini maga.
    2. Amit ide ön leírt – bizonyítékok nélkül megengedve magának az ítélkezést – az alsó hangon rágalmazás és becsületsértés, mondhatni: ténylegesen bűnözés, és kérem, hogy ezt ezen az oldalon ne folytassa.

    Az MLM jelen pillanatban egy sokak által nem kedvelt, ám legális, jogszerű értékesítési struktúra Magyarországon. Ha szeretné, hogy megszüntessék, illegálissá tegyék, akkor azt nem azzal kell kezdeni, hogy bűnözőként nagy nyilvánosság előtt rágalmazza azokat, akik ebből élnek vagy keresnek vele, hanem mondjuk élhet állampolgári jogával és benyújthat egy petíciót, vagy bírósághoz fordulhat az MLM cégek ellen vagy mittomén, hogy kezdődhet állampolgári szintről a jogalkotás…
    Azt viszont nem engedem mag, hogy az általam írt és vezetett blogon, amelyet több százan olvasnak nap mint nap, másokat, BÁRKIT(!!!) ilyen gátlástalan módon rágalmazzanak és sértegessenek, mert ez viszont illegális: alkotmányos jogokat sért!

    Megértését előre is köszönöm, és kérem, hogy saját kezűleg szíveskedjen eltávolítani a jogsértő hozzászólását!
    Üdv, gyévi

  7. Noémi Klein: Megtudhatom miért ez a szánakozás és lenézés? Főként, hogy miért gondolsz szerencsétlennek és kapzsinak? Talán akkor válaszolhatnék a rágalomra. Köszönöm

  8. Éva Győrffy says: (előzmény @cvitamin)

    Igen, Gini EMBER – én is nagyon megszerettem 🙂

  9. cvitamin says:

    Gini írásait olvasva sokszor elképzeltem őt, milyen ember lehet. Köszönöm a visszaigazolást, a fenti interjúból kiderült számomra, hogy nem tévedtem. Erős, bátor és ugyanakkor csupa szív és lélek.

  10. Mázli says:

    Amikor épp picit galandféreg állapotomban veszteglek esetleg – jelzem, nem tervezem 😀 -, akkor ide cammogok és elolvasom újra és újra ezeket a mondatokat. Köszönöm 😉 <3

  11. Éva Győrffy says: (előzmény @Bebi)

    🙂
    Írni róla éppen olyan jó érzés, mint olvasni tőle, ezért őszintén mondhatom, hogy nincs mit 😉

  12. Bebi says:

    Ginit eddig is csodáltam 🙂 személyesen nem ismerem, közel állónak, példamutatónak érzem minden gondolatát…le a kalappal előtte! EMBER csupa nagybetűvel!!!!!
    Köszönet a cikkért 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!