Koffein

Emberségeinkkel az irodai teakonyhában

Jó reggelt, kedvesek! Képzeljétek, a tegnapi lámpalázas cikkem bizony megérdemelte az Nők Lapja Cafe címoldalát, ezért arra gondoltam, hogy a ma reggeli dózist onnan veszem ki nektek…     Ide kattintva a Facebook-on is követheted a Koffein blogot!         *** Tetszett ez a bejegyzés? Olvasd el a következőt is! Ha szeretnéd, a… Tovább »

Mitől vagyunk lámpalázasak? 3. rész

Korábbi lámpalázas cikkeimben elsősorban azokhoz szóltam, akiknek akármilyen okból is, de eddig nem sikerült megküzdeniük a lámpalázzal: nyertünk egy kis időt a nyilvános szereplés elkerülésével, írtam arról, hogy szerintem mi rejlik a lámpaláz mögött, az első számú olyan félelmünkről, amely lámpalázat okozhat, vagyis a meg-nem értettségtől, félreértettségtől, és az ebből fakadó kritikáktól, “megítéltetéstől” való félelemről…. Tovább »

Hova tovább Koffein?

Lassan véget ér a 2014. novemberi VIP program, és én elgondolkodom azon, hogy vajon tényleg az lett-e a Koffein blogból, amivé szerettem volna, hogy váljon? Sikerült-e megőrizni a színvonalát akár témaválasztásában, akár az írások minőségében? Vajon teljesítette-e azt a feladatát, amire szántam? A felébredéssel szerettem volna foglalkozni, ám a szokásos spirituális jótanács- és tömegposztok mellett… Tovább »

Gyeongchu: Párka (2/8)

>> előző rész| >> Gyeongchu legelső rész | >> bevezetés A Gyeongchu epizódok egy készülő regény részletei, szép sorjában: szerelemről, zenről, spiritualitásról, a hétköznapi, spirituális érdeklődésű ember kérdéseiről, kétségeiről és csalódásairól, és a rákról. Az útról szól (legyen az kis út vagy nagy, lényegében mindegy), amelyen a megvilágosodást keresve talált csodákra, fényre és egy kicsit… Tovább »

Irigység nélkül együtt örülni

Jó reggelt, Kedvesek! Vajon mit jelent irigység nélkül mások örömének (najó, a fenti filmben egy kicsit a bukásának is :D) örülni? Most, hogy a Mellrákfórumos lányokkal beszélgettem, bizony eszembe jutott megosztani Gabi egyik kedvenc filmjének ezt a, péntek lévén nyilvánvalóan nagyon is aktuális részletét (hiszen táncos!), és akkor azt láttam, hogy a fickó, a filmben,… Tovább »

6 nő erőt próbáló futása a mellrák gyógyításáért

cikk tartalma: >> mit jelent nekem másokért futni? | >> mi is az a mellrákfórum? | >> az alapítók üzenete számunkra “Anya, ugye nem fogsz meghalni?” Ezzel a kérdéssel indul a Mellrákfórum weboldala, amely egyszerre sokkoló és ijesztő, és egy olyan kérdést feszeget, amellyel valamennyi emlőrákos édesanya előbb vagy utóbb szembesül. De vajon kik állnak… Tovább »

Mi rejlik a lámpaláz mögött?

Avagy ezt gondolom én most a lámpalázról… Az előző lámpalázas cikkemben, amelynek a címe Mitől vagyunk lámpalázasak? volt, arról írtam, hogy vajon milyen érzés is a lámpaláz, és vajon mit tehetnek első körben önmagukért azok, akik – bár sok mindennel próbálkoztak eddig – még nem tudják kezelni azokat a helyzeteket, amelyekben nyilvánosság előtt megjelenni, felszólalni,… Tovább »

Jótékony koffein

Jó reggelt, Kedvesek! Egyszer régen, úgy jó 16 éve, dolgoztam egy első osztályú kávézóban, mint kezdő pincérnő. Csodaszép, monarchiabeli kávézó volt, Debrecen belvárosának a szívében, ahol a pincérnők fityulát és fodros kötényként viseltek, mint a szobalányok, és egész nap klasszikus zene szólt – például Strauss keringők meg Mozart szimfóniák. Csodálatos volt ez akkor, muzsikus fülemnek…… Tovább »

Jótékony futás idén is a Vivicittán

Idén 30. alkalommal rendezték meg 3 városban is a Vivicitta városvédő futást, ahol a versenyzők félmaraton, 10km és a Midicitta nevű 7km távokra lehet nevezni – itt futok majd magam is ma 14:30-kor. A szervező A BSI 2008 óta rendszeresen áll rendezvényein szervezőként és támogatóként jótékony célok mellé, és az így támogatott jótékonysági akciók eredményeiről… Tovább »

Mitől vagyunk lámpalázasak?

Avagy ezt gondolom én most a lámpalázról “…torkomban dobog a szívem, kiver a víz, s ültömben is remegnek a térdeim, elborul az agyam, és nem tudom többé pontosan azt mondani, kifejezni, amit szeretnék, mert a mondat közepére már el is felejtem a szavak listáját, amelyeket akkora esetleg már beletettem a mondatba, és csodálkoznék, ha legalább… Tovább »

Vallatószék 14.

“Végtelenül magányos sport megismerkedni magaddal, ebben nincs útitársad.” Interjú Zaccos Gini Illúzióiról Néhány éve egy japán szoto zen avatási szertartáson a mester nagy bosszankodásomra “az illúziók teste” névre keresztelt. Az illúzió szót zen körökben gyakran a létforgatagra, magára a létezés illúziójára értik, ezért akkor ezt a nevet durva cinkelésnek vettem, fittyet hányva Yoka Daishi-ra, aki… Tovább »

Utópia

Lesz egy nap, amikor kérdőn néznek majd az irományaimra, és arról tanítják a gyermekeket az iskolában, hogy volt egy kor, amikor az emberek nem találkoztak egymással, hanem telefonon beszéltek, ha akartak, és nem a közvetlen környezetükkel foglalkoztak, hanem elmentek jó messzire, hogy aztán telefonálhassanak, meg leveleket írogassanak, akár elektronikusan, ami – mint tudjuk – hihetetlenül… Tovább »

Mire megy az élet?

Jó reggelt, Kedvesek! Ha esetleg túlságosan sietnétek ahhoz, hogy hirtelen megálljatok egy picit kellemes dolgokat csinálni, akkor engedjétek meg, hogy emlékeztesselek benneteket egy apróságra! Arra az apróságra, hogy eltelő percekből áll az élet, és hogy még a “meddig tart”-nál is sokkal fontosabb a hogyan! *** Tetszett ez a bejegyzés? Olvasd el a következőt is! Ha… Tovább »

Miért nem jó haragudni?

A válasz elsőre triviálisnak tűnik, hiszen haragudni nyilvánvalóan azért nem jó, mert rossz érzés: összeszorul a szívünk, vagy épp hevesebben dobog, mindenféle gyilkos és romboló ösztönök uralják el gondolatainkat, úgymond elborul az agyunk, idővel megfájdul a váll, stressztüneteket okoz, talán éppen begyullad a vese… ki épp hogyan szomatizál, de ami biztos: aki haragszik, szenved, mint… Tovább »

A csiriz

Észrevétlenül lopakodik mellénk, bele, egyenesen az életünk közepébe, s mindig akkor csenget amikor a legjobban zavar, mert érzéke van hozzá, s makacsul követ, mintha csak fogadalmat tett volna, hogy bennünket bizony az úton el nem hagy, hanem társunk leszen csacsogón, csak magával törődve, s késsel sem lehet megsérteni, olyan kitartó és önmagával eltelt barát a… Tovább »

A vér szava

Általában nem vagyok oda a babákért. Illetve hát a babákkal semmi bajom, inkább az anyukákért nem vagyok oda, mert nyomaszt a rajongás, amit várnak tőlem gyermekek iránt. Meg lelkesedést is, meg érdeklődést… A babák bizonyára többnyire jó fejek, meg cukik, szépek, okosak és illatosak, csak hát mégis csak idegen emberek, nem állhatok neki csak úgy,… Tovább »

Kávéfőző és ébresztőóra egyben?

Mit szólnál hozzá, ha nem az ébresztőóra hangjára kelnél, hanem a kávéfőző edények finom kocogására, ahogyan felforr bennük a víz? És mit szólnál hozzá, ha minden reggel ágyba kapnád a kávét? Tegye fel a kezét, aki már több alkalommal is működésképtelennek bizonyult a reggeli kávé előtt? Én személy szerint kiborítok dolgokat, nekimegyek más dolgoknak, és… Tovább »

Gyeongchu: Szerzetesnő leszek (2/7)

>> előző rész| >> Gyeongchu legelső rész | >> bevezetés A Gyeongchu epizódok egy készülő regény részletei, szép sorjában: szerelemről, zenről, spiritualitásról, a hétköznapi, spirituális érdeklődésű ember kérdéseiről, kétségeiről és csalódásairól, és a rákról. Az útról szól (legyen az kis út vagy nagy, lényegében mindegy), amelyen a megvilágosodást keresve talált csodákra, fényre és egy kicsit halálra… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!